Vallásközi párbeszéd

A KÚT műsor mai témája a világvallások közti párbeszéd kérdése lesz.

Beszélgetőtársam Nagypál Szabolcs római katolikus teológus és Fináli Gábor rabbi lesz.

"Nagypál Szabolcsnak hívnak, 1974-ben születtem, római katolikus teológus vagyok, a pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézet (BGÖI) tudományos főmunkatársa, és a Vallásközi Párbeszéd Társaságának (VPT) társelnöke. Magyar Nyelv és Irodalom, Esztétika, valamint Összehasonlító irodalomtudomány szakokon is végeztem, mindhárom szakdolgozatomban Ottlik Géza életművét elemezve. Jelenleg az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusaként a Jog- és Társadalomelméleti Tanszéken tanítok vallástudományt, erkölcstant, bölcselettörténetet; társadalom-, állam- és jogelméletet; esztétikát, jogászi erkölcstant, valamint a film és a jog kapcsolatát. Kutatási területem az ökumenikus teológia és a vallásközi párbeszéd, a közvetítés (mediáció) és a szelíd viszálykezelés, valamint a jogászi hivatások erkölcsi kérdései. Számos angol és magyar nyelvű kiadvány szerkesztője és tanulmány szerzője vagyok; első önálló kötetem címe Párbeszédtükör: A vallásközi találkozások módszertana (L’Harmattan, 2013)."

Fináli Gábor: "Székesfehérváron születtem 1977. december 9-én. Kisgyermekkoromban Martonvásáron éltem szüleimmel és bátyámmal. Budapestre költözésünk után több helyen is laktunk, gyakran költöztünk, így több iskolába is jártam, számos barátot szereztem. Gyerekkorom nyarait legfőképp Csobánkán, a Pilisben töltöttem a nagyszüleimmel, valamint a Balkánon kempingeztünk szüleimmel.

Kiskamasz koromig a vallás és a zsidó identitás szinte egyáltalán nem játszott szerepet az életemben, körülbelül 11 éves lehettem, amikor Raj Tamás rabbihoz elmentem Páva utcai zsinagógába Talmud-Tórára héberül írni-olvasni tanulni. Majd jött a rendszerváltás és az események felettébb felgyorsultak: 1990-ben átmentem az akkoriban működő zsidó iskolák közül abba, amelyiket legvallásosabbként tartottak számon. Itt igen sok vallási tanítást kaptam és sok vallással kapcsolatos élményben volt részem. Tagja voltam a Bnei Akiva – Akiva Gyermekei ifjúsági szervezetnek, aminek köszönhetően Bar Micvám nem csak zsinagógában, hanem Jeruzsálemben, a Siratófalnál is megrendezésre került. Két évvel később, 1992-ben szüleimmel kitelepültünk Izraelbe, ahová hamar beilleszkedtem, és nagyon sok barátra leltem, főleg a világi, magyar zsidók alapította Netanya fiataljai között. Ezért is volt nehéz – még a sok költözéshez hozzászokott énemnek is –, amikor egy év után mégis visszaköltöztünk Magyarországra.

Ezután az Anna Frank Zsidó Gimnáziumba jártam, közben egy évet az USA-ban, Seattle-ben tanultam cserediákként. Ott, bár nem zsidó családnál laktam, hétvégenként és ünnepnapokon – amiből mint tudjuk nincs kevés – rendszeresen eljártam a helyi, nagyon jól működő közösségbe. A közösség nagyon vegyes volt: kínai, thaiföldi betértek, orosz zsidó bevándorlók, perui örökbe fogadott gyermekek, munkások és professzorok képezték többek között a közösség tagjait. A velük töltött idő, az ott megszerzett élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a pályaválasztásnál a rabbiképzőt válasszam.

Egy év elteltével, 19–20 évesen azonban, nem érezve elegendő elhivatottságot arra, hogy megküzdjek a megtapasztalt ideológiai széttagoltsággal, valamint a körülöttem lévő emberek többségénél tapasztalt közönnyel, amely a vallás felé irányult – félbehagytam rabbiképzős tanulmányaimat.

Kilenc év vendéglátásban és idegenforgalomban eltöltött év után, már tapasztaltabb fejjel, 2007 februárjában visszatértem a rabbiképzőbe, hogy folytassam tanulmányaimat és létrehozhassam a Tikkun Olám Magyarország Közhasznú Alapitványt, amelynek az oktatás, szociális segítségnyújtás a fő profilja.

Jelenleg tanulmányaim mellett a Dél-Pesti Körzet vallási vezetője vagyok, valamint a Bét Sálom Zsinagógában segítem Radnóti Zoltán rabbi tevékenységét. A saját alapítványomon kívül még a Lativ Alapítványban is rendszeresen segédkezem.
2011-ben kötöttem házasságot, jelenleg Újpesten élünk feleségemmel."